Sokan nem szeretik a terhesség kifejezést, szívesebben használják a várandósság vagy a másállapot megnevezéseket. Tulajdonképpen igazuk is van, mert a terhesség valóban egy más állapot mind fizikálisan, mind mentálisan. Nézzük csak mennyire!

Mindannyian tudjuk, hogy a terhesség folyamán az egyik legalapvetőbb változás a hormonrendszerben következik be. A megváltozott hormonális hatások majdnem minden szervet érintenek, így a központi idegrendszerre is hatással vannak. Ez azt jelenti, hogy az egyébként egészséges terhes nők gondolkodásában is lényeges változások állnak be. A gondolatokban és az érzelmekben megjelenő változások jellemzőek az egyes terhességi harmadokra (trimeszterekre).

Az első trimeszterben a nők elsősorban életviteli, egzisztenciális problémákkal találják szemben magukat. Rádöbbennek, hogy az életük már soha nem lesz a régi, hogy kiszakadnak az addig megszokott környezetükből, elvesztik a szabadságukat, függetlenségüket, anyagi lehetőségeik is szűkösebbek lesznek, az addig dédelgetett karrierjük megtorpan. Ezen gondolatok súlyosságát csak fokozzák a reggeli rosszullétek és a fáradtság.

A második trimeszterben az anyák sokkal jobban érzik magukat, energikusak, tettrekészek lesznek. Elkezdik tervezgetni a babaszobát, megveszik az első ruhadarabokat, elkezdik kiépíteni a kapcsolatot a lassan növekvő babával. Ezzel párhuzamosan viszont megjelennek azok a gondolatok, hogy elég jó anyák lesznek-e, meg tudnak-e felelni a feladatnak, lesz-e elég türelmük a babához.

A harmadik trimeszterben a testi panaszok újra felerősödnek és ezek mellett megjelenik a szüléstől való félelem. Sokan rettegnek a fájdalomtől, a kiszolgáltatottságtól, el sem tudják képzelni, hogyan fognak viselkedni a szülés folyamán.

A fentiekből is látszik, hogy minden nőt megvisel lelkileg a várandósság és az ezzel járó érzelmi hullámzások. Vannak azonban olyanok, akiknél a terhességgel együttjáró hangulati változások, szorongások abnormális mértéket öltenek és náluk kialakul a betegség. Egyes vizsgálatok szerint a terhes nők 20%-át érinti valamilyen mentális probléma ebben az időszakban.

Sokszor beszéltünk már a szülés utáni (post partum) depresszióról, szorongásról és kényszerről, de ugyanezek a problémák a terhesség ideje alatt is jelentkezhetnek!

Terhesség alatti depresszió

A várandós nők 10-15%-át érinti a betegség, mely kimondható, ha legalább 2 hétig tapasztalható az anyánál lehangoltság, ingerlékenység, érdektelenség, bűnösség- vagy értéktelenségérzés, étvágytalanság, alvászavar vagy öngyilkossági gondolatok.

Különösen veszélyeztetettek azok a kismamák, akiknek a kórtörténetében szerepel már bármiféle depressziós epizód vagy valamelyik családtag érintett a betegségen, esetleg házastársával rossz viszonyt ápolnak és stresszes élethelyzetben vannak.

A terhesség alatti depresszió nem csak az anyát érint, hanem a babában is károkat okozhat. Előfordulhat koraszülés. fejlődésbeli visszamaradás, alacsony születési súly.

A terhesség alatti depresszió kezelésében elsődleges a pszichoterápia, de SSRI típusú hangulatjavítók is szóba jöhetnek.

Terhesség alatti szorongás

A terhes nők mintegy 6%-ánál jelentkező kórkép, melynek során a kismama indokolatlanul sokat aggodalmaskodik, állandóan valami rossz bekövetkeztétől tart, ingerlékeny, nyugtalan, képtelen egy helyben ülni, étvágytalanságra és alvászavarra panaszkodik.

A betegség kialakulására hajlamosabbak azok az anyukák, akiknek vagy akiknek a családjában már korábban volt szorongásos zavar vagy pajzsmirigy betegséggel kezeltek..

Kezelése egyértelműen pszichoterápiás, mivel a szorongásoldók komoly fejlődési rendellenességet okozhatnak.

Terhesség alatti kényszer

A betegség a várandósság alatt jelentkező kényszergondolatokban és kényszercselekedetekben nyilvánulhat meg.

A kényszergondolat általában váratlanul és ismétlődő jelleggel tör be az anya elméjébe. Ezek a rögeszmék többnyire a babára vonatkoznak, és annak valami károsodását vetítik elő, ilyen lehet az, hogy a kismama fél attól, hogy megüti magát, eszik valamit és ezzel koraszülést okozhat.

A kényszercselekedet ismétlődően, kényszerítő jelleggel jelentkező cselekvés, mely az anya szorongását hivatott csökkenteni. Ilyen lehet a fokozott tisztaságigény, cselekedetek ismételgetése, események számlálása, stb.

Nagyon gyakran az anya retteg attól, hogy gyermekével egyedül hagyják, vagy éberen őrködik, nehogy ártson gyermekének. Többnyire az anyukák tudják, hogy félelmeik irreálisak és bizarrak, de nem tudnak tenni ellenük semmit.

Kezelésükben mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiának van létjogosultsága.

A szülés rendkívüli lelki és fizikai terhet ró az anyukára, így a baba világrajöttét követő 2 órában fokozott figyelmet és törődést igényel minden nő. Bármilyen furcsán hangzik is, ebben a két órában az anya nem tekinthető beszámíthatónak sem jogi, sem pszichiátriai értelemben. Így lehetséges, hogy ha valaki otthon szüli meg a gyermekét, akkor a mentősök kötelesek beszállítani a kórházba még akkor is, ha egyébként van, aki vigyázzon az újdonsült anyukára. Ez az állapot azért veszélyes, mert sok nő ekkor bántalmazza gyermekét vagy próbál megszabadulni tőle. Nagyon fontos megérteni, hogy ez nem tudatos, átgondolt cselekedet, egyszerűen a kimerültség hatására olyan hirtelen és megalapozatlan döntéseket hoz az anya, amiket később maga is megbán, de akkor már nem lehet „visszacsinálni“.

A fentiekből is jól látszik, hogy a babavárás mennyire megviselheti az anyát. Természetesen nem mindenkinél és nem minden esetben jelentkeznek mentális panaszok, de nem árt tudni, hogy a várandósság legszebb időszakát is megmérgezheti a betegség.